Ez az oldal cookie-kat használ a felhasználói élmény fokozására. Az oldal használatával Ön elfogadja a cookie-k használatát. A cookie-k használatát elfogadom
Ön itt jár: > Kezdőlap >

A japán legyezők világa

A legyező a hagyományos japán öltözet elmaradhatatlan kelléke. A denevérszárnyra emlékeztető eszköz a Felkelő nap országában a barátság, a hűség és a jó szándék szimbóluma. Úgy tartják, hogy a legyező fogantyúja jelképezi az élet kezdetét, a bordák pedig az emberek egyéni útjait, melyek a születésünk után annyifelé ágaznak, ahányan csak vagyunk. 

Hány féle legyező létezik Japánban? 

Funkcionális értelemben csupán 2 féle. Az összecsukható és a nem össze csukható. 

 

I. A nem összecsukható legyezők 

 

1.) Uchiwa (団扇) - a fesztivál legyező

A nem össze csukható legyezők fajtájának alaptípusa. A nyári matsurik alkalmával használják leginkább kézi legyezőként. 

Mérete: Ugyan többféle méretben létezik, de a standard mérete 35 cm magas, melyből a nyele 13 cm. Szélessége 24 cm. 

Anyaga és felépítése: A legyező alapja a bambusz. Ebből van a nyele és a bordázata, mely könnyűvé teszi. A nyél lehet bambusz cső vagy laposra csiszolt pálca.  A borítása általában washi papír. A bambuszpálcikák kilógnak a borítás alól.

Eredete: Az uchiwa Kínából került át a XVII. század végén. Elsősorban a női viseletek kiegészítője volt, mivel a férfiak inkább az összecsukható fajtákat részesítették előnyben. A legyező a nyári melegben magukat hűtő japán hölgyeknek újfajta erotikát kölcsönzött. 

 

2.) Kyo Uchiwa (団扇) - az uralkodói ház legyezője

A fesztivál legyező egy másik fajtája. Alakjában hasonló, azonban felépítésében eltér a hagyományos uchiwa-tól. 

Mérete: 30 cm magas, a nyele 10-12 cm. Szélessége 20 cm. 

Anyaga és felépítése: Míg a bordázata ugyanúgy bambusz pálcikákból áll, mint a fesztivál legyezőé, a nyele már finomra munkált lakkozott fa. A papírral bevont pálcikákra rácsíptetik a nyelet. Nem látszódnak ki a pálcikák a borítás alól. 

Eredete: A Kyo uchiwa Koreából került be Japánba a XIV. században. Drága holmi lévén Kiotóban csak a császári család női tagjai használták. Borítása akkoriban lakkozott bőrből készült. Nevében a "Kyo" (京) az uralkodói jelző kandzsija. 

(Kép: Kyo uchiwa)

 

3.) Hauchiwa (羽団扇) - A Tengu varázserejű legyezője 

Ez a legyező fajta tollakból készült, ami az ősi szertartások során használtak. A klasszikusnak mondható legyezők megjelenése előtt Japánban ugyanúgy növények leveleiből vagy állati szőrből / tollból készítettek kezdetleges legyezőket. A varázslegyező egyfajta sámán legyezőnek is tekinthető, hiszen a népmesékben a Tengu ezzel tudja hatalmába keríteni a természet erőit; hatalmas szelet és vihart tud támasztani vele. 

Anyaga és felépítése: Eredetileg madártollakat (egyes feltételezések szerint magának a Tengunak a tollait) tűzték rá a fából készült nyélre. A tollak száma 7 vagy 8 darab, de léteztek az úgynevezett bűvös 9 számú toll legyezők is. A tollak később átalakultak toll alakú faragott falemezekké. Manapság ilyenekkel végeznek pl. démonűző szertartásokat.

(Kép: tengu és kezében a hauchiwa)

 

4.) Gunbai (軍配) - a hadvezérek legyezője  

A nem összecsukható legyezők speciális fajtája. Napjainkban a szumó meccsek vezénylésénél használják a mérkőzésvezetők. 

Anyaga és felépítése: általában fából készült masszív nyelet 2 vaslemez közé illesztettek. Az így kapott legyező alakú fegyver koránt sem volt könnyűnek mondható. 

Eredete: Hajdanán szamuráj vezérek használták, ám nem össze keverendő a harci legyezővel a tessen-nel, mivel ez a legyező elsősorban a csapatok irányítására szolgáló pálca valamint a társadalmi rang szimbóluma volt. Nagy méretben természetesen akár pajzsként is funkcionálhatott egy-egy csatában. 

Kép: Gunbai, a képen sumo gyōji látható

Kép: Gunbai

 

II. Az összecsukható legyezők  

 

1.) Sensu (扇子) - a klasszikus legyező 

Napjainkban ha a legyező szót használjuk, ez a fajta jut mindenkinek eszébe róla. Japánban a hőség ellen, vagy akár a mindennapi öltözék kiegészítőjeként is funkcionálhat. 

Mérete: standard mérete 20 cm magas. Kisebb változata, a Cha-sen (茶扇) a teaceremóniák kelléke. Ebből kétfajta méret létezik, a férfiaké 18 cm, a hölgyeké 15 cm magas. 

Anyaga és felépítése: a legyező szerkezetét szintén a bambusz adja, melyre már külső borításként nem csak papírt, de akár selymet is raknak. Nyelére bojtos zsinór akasztható. Az igazán különleges fajták nyelei bambusz helyett szantálfából készülnek, és nem rendelkeznek ernyővel, a pálcikák vége van legyezőszerűvé csiszolva. 

Eredete: Nem összecsukható társával ellentétben a sensu - habár neve eléggé kínainak cseng - eredetileg japán találmány, Kínába, Koreába Japánból került át. 

A feljegyzések szerint már a Heian korszak (794 - 1185) korai Jōwa időszakában (834 - 848) a Japán császár a bíráknak legyező-szerű tárgyakat ajándékozott. Egyes feltételezések szerint ezek lehettek az összecsukható legyezők legelső típusai. Ekkor azonban még egymásra hajtogatott papírból készültek, hiányzott belőle a merevítéshez szükséges bambusz pálcika. 

A későbbi időszakban megjelentek az olyan különleges darabok, melyeknek a nyele fából, csontból vagy akár kagylóhéjból, esetleg teknőspáncélból készültek. Ezekre lakkozott bőr borítás került.

Felhasználási területek: 

- Teaceremónia - kisebb méretű klasszikus legyező

- Családi esemény (esküvő, temetés) - selyem borítású, bojtos zsinóros verziót használják

- Nyári fesztivál - hagyományos méretű kézi legyező

- Dekorációs kellék - nagyobb méretű klasszikus legyező

Kép: Ezt a legyezőt a kínálatunkban is megtalálod

 

2.) Ogi () - a performance legyező 

A legtöbb ember számára ez a tipikusan össze nem téveszthető "japán legyező" fajta. Leginkább fesztiválokon, neves eseményeken, valamint tánc - és színházi előadások alkalmával használják. Hőség ellen, hűtő funkciót nem tud ellátni. 

Mérete: az egészen aprótól a hatalmasig mindenféle méretben létezik. A tánchoz ideális a 30 cm magas, míg a tradicionális japán babák kezecskéiben mindösszesen 9 cm. 

Anyaga és felépítése: Kialakításánál a fő szempont a legyező optimális súlya volt; egyszerre legyen könnyű, de ne essen szét, hiszen a táncos előadásokban nagyon gyakran dobálják az eszközt. Az ernyő része a japán ciprusból készült vastagabb papírból készül, ami nagyon hasonlít a nálunk is kapható vékonyabb kartonpapírra. Lakkozni ritkán szokták, ám a mintázata a legkülönfélébb szimbólumokból és képekből állhatnak.

Eredete: először csak az uralkodói és a papi réteg használta szakrális eszközként az ún. kawahori-t (蝙蝠) vagyis "denevér szárnyakat" a sintó szertartásokhoz. Később került át a nó és a kabuki színházi műfajokba. 

Kép mai ogi: Ballagó Petra

 

3.) Hi Ogi (桧扇) - az udvari tánclegyező 

Az egyik legdíszesebb legyezőfajta, melyet az Urayashi-mai (tradicionális japán udvari tánc) előadásokban használnak. Két oldalán virág és lelógó színes szalagok díszítik.  

Mérete: standard mérete 30 cm magas.

Anyaga és felépítése: leginkább a sensu legyezőfajtára hasonlít, ám egyáltalán nincs nyele. A bambusz pálcikákat teljes egészében betakarja a papír. Bizonyos változataiban pedig a bambusz pálcikákra festik rá a színes képeket. 

Eredete: A császári udvarban tartott szertartások keretében használták. 

Kép: Hi Ogi

 

4.) Mai Ogi (舞扇) - a gésák táncos legyezője 

A gésák tánc előadásának alapvető darabja. Rendkívül díszes és színes, mely az előadások látványát emeli. 

Mérete: standard mérete 30 cm, de a gyerekeknek készültek ennél kisebbek, 20 cm magasak. 

Anyaga és felépítése: A nyele ébenfekete fából készül, az ernyő pedig vastag papírból, melyet lakkal vonnak be, hogy minél tartósabb legyen. A lakk csillogó hatást kelt az előadás közben. 

Eredete: A sintó szakrális táncok papnőitől került át a gésák világába. 

Kép mai ogi: Ballagó Petra

 

4.) Chukei (有職扇) - a buddhista papok legyezője

Az ún. keskeny legyező, melyet sosem nyitnak ki teljesen. Napjainkban igen különlegesnek számít, ritka és értékes darab. 

Mérete: megegyezik a klasszikus sensu legyezőjével.

Anyaga és felépítése: bambusz nyelű, az ernyő papír. 

Eredete: A buddhista főpapok szertartásaik alkalmával használták. Egyszerűsített fajtáját a bonborit, pedig a buddhista misszionárius papok eszköze volt. 

Kép: chukei

 

5.) Tessen (鉄扇) - A szamuráj harci legyező

Ahogyan a kínai harcművészetekben, úgy a japán harci kultúrában is megvolt a maga helye a legyezőnek, mint fegyvernek. Napjainkban nincs már használatban, muzeális és gyűjtői darabokkal lehet elvétve találkozni. 

Mérete: Egy megtermett harcos férfihez nagyméretű legyező illett, így a tessen mérete a 40 cm-t is elérhette. 

Anyaga és felépítése: a többi legyezővel ellentétben az alapja nem bambusz vagy fa, hanem fém volt. A fém lemezek hegyesre voltak csiszolva, ami megkönnyítette a szúróképességet. Borításuk állati bőr, vagy szintén fém volt. Súlya elérte az 1 kg-ot. 

Eredete: A bushido kimondja, hogy szamuráj harcos nem ránthat fegyvert a nála alacsonyabb rangú ellenfelére. Így a kard helyett alternatív fegyvernemnek számított a harci legyező. 

Kép: Tessen legyező

 

Írta: Ballagó Petra

Képek forrása: Képek alatt jelezve linkkel