Ez az oldal cookie-kat használ a felhasználói élmény fokozására. Az oldal használatával Ön elfogadja a cookie-k használatát. A cookie-k használatát elfogadom
Menü
Ön itt jár: > Kezdőlap >

A tengu ( 天狗)

A tengu ( 天狗) a shintō vallás egyik legérdekesebb és legtitokzatosabb teremtménye.

A Felkelő nap országában legtöbbször egy óriási vörös fejű, rendkívül hosszú orral rendelkező démoni figuraként ábrázolják. Hivatalosan nem tartozik sem a kamik (védőszellemek) sem pedig a yōkai-ok (magyarul ejtsd: jókai, - ártó, rémisztő szellemekszellemek) csoportjába. Neve annyit jelent "égi kutya" (repülő kutya), mivel egyes feltételezések szerint a kínai néphagyományokból került át a szigetországba. 

A kutyafejű szárnyas lény felbukkanása Japánban...

A  legelső írásos emlék, a VIII. században íródott a Nihon Shoki (日本書紀) c. műben tesz említést a tenguról, mint kutyafejű szárnyas lény, melynek megjelenése egy üstökös felbukkanásával hozható kapcsolatba. A szerző, egyértelműen a kínai "égi kutya" alakjával azonosítja, mely a közelgő háború előjelzője. 

A legősibb tekercsek - összefoglaló nevükön a Kojiki (古事記 magyarul ejtsd: Kodzsiki), mely a japán mítoszok és teremtéstörténetek gyűjteménye - azonban azt mesélik, hogy mikor Suzanoo (須佐之男命) a Vihar istene pusztításba kezdett, mivel elvesztette nővérével Amaterasuval a fogadást, e kegyetlenségéből született meg Amanozako (天狗神), a pusztító nőnemű démoni lény, melynek emberi teste és bestia feje volt, hosszú fülekkel, orral  és fogakkal, akárcsak egy vérengző kutyának, aki még a legerősebb kardot is képes átharapni. Nem véletlen, hogy a kanji összetétel első 2 karaktere valóban a tengu írásjelei. 

A buddhizmus ellenségei... 

A buddhizmus elterjedésével a XII.-XIII. században tovább nőtt az ellenszenv a tenguk iránt. A szent életű szerzetesek legnagyobb ellenfelei a pogány hitvilág (shintō) démonai voltak, akik gyermekeket ragadtak el és nőket szálltak meg, csak hogy letérítsék őket az igaz útról. Ekkortájt már emberi alakban ábrázolták őket, leginkább alakváltó papok képében, akik eredeti formájukban hatalmas héja-szerű lények voltak. Valószínűsíthető, hogy egyfajta boszorkányüldözés volt ez az ősi sintó vallás papjai ellen, akik a magas hegyekbe kényszerültek elbújdosni, ahová ember már nem, csupán a madarak képesek feljutni. 

A későbbi tanítások szerint azon emberek lelkei, akik életükben nem a tanoknak megfelelő életet éltek, elkárhozásképpen tenguvá változnak, és az idők végezetéig bestiaként kell vezekelniük. 

Gonosz démon vagy termékenység isten? 

A démonizált lények alakja a XVII -XVIII. századra már jótevő, segítő szellemekké változtak, akik a népi mondák és legendák hőseit mentorálták. A híres samuráj harcost, Minamoto no Yoshitsune-t állítólag egy tengu tanította a kardforgatás tudományára. A 47 ronin című elbeszélésben a kiválasztottnak ki kell állnia a tenguk próbáját, hogy beavatott lehessen az ősi tanokba.  

De hogyan lett a kutyafejű madáremberből felettébb hosszú orrú vörösfejű figura? A választ most is a néphagyományokban kell keresnünk. A kagura (神楽) nevű népi színjátszásban létezik egy ún. "majom-tánc", mely Sarutahiko (猿田彦神 ) az "erdei ember" vagy "majom-király" történetét dolgozza fel. A kamit játszó színész egy vörös fejű hosszú orrú öregember maszkját viseli, mely megszólalásig hasonlít a modern tengu ábrázolásokra. Egyes feltételezések szerint nem véletlen a hosszú orr, mely valaha csőr lehetett. Az ősi kultúrák mítoszaiban és legendáiban a nagy királyokat és törzsi vezetőket az egekig magasztalták és nagyon gyakran hasonlították őket hatalmas madarakhoz, akiknek hosszú csőrük volt. Ez a csőr valójában egy fallikus jelkép, és az adott király erejére, termékenységére utalt. A "majom-tánc" tehát egyfajta termékenységi szertartás a japán népi hagyományokban. Sarutahiko-ról pedig sokan úgy tartják, ő lehetett a tenguk őse. 

 

A tenguk ünnepe...

Japán szerte minden évben megrendezik a tenguk ünnepét, melynek időpontja régiónként eltérő lehet, attól függően, hol milyen tengu legenda él a néphagyományban. 

A legismertebb fesztivál Tokióban található, a Shimokitazawa Tengu Matsuri (下北沢天狗まつり), mely február elején kerül megrendezésre. Ez a matsuri egy tél-űző szertartás, melynek középpontjában a jóságos buddhista-szerű tengu áll, aki babszemek szórásával jó szerencsét, termékenységet és bőséget hoz az embereknek a tavasz eljövetelével. Oszaka környékén ellenben októberben tartják, ahol a tengu a gyermekeket és a fiatal lányokat ijesztgeti (hasonlóan, mint nálunk Magyarországon a mohácsi busók). Akit hosszú orrával megbök, annak szerencséje lesz, a fiatal lányok pedig házasságra és gyermekáldásra számíthatnak. 

Ha szeretnél Japánban Tengukkal találkozni, számos szentélyben megtalálod őket, akár piros maszkú, hosszú orrú, akár harcos tengu formájában. Nézd meg korábbi cikkünket, ahol egy ilyen helyet is bemutatunk Kamakurában, a Hansōbō (magyarul ejtsd: Hanszóbó) templomban.

Írta: Ballagó Petra

Források:

https://www.newworldencyclopedia.org/entry/tengu  

Kép: Pixabay jogtiszta kép, anitoko.net, saját kép