Ez az oldal cookie-kat használ a felhasználói élmény fokozására. Az oldal használatával Ön elfogadja a cookie-k használatát. A cookie-k használatát elfogadom
Menü
Ön itt jár: > Kezdőlap >

Boszorkány a toronyban (塔の魔女) - japán népmese

Történt egyszer réges-régen, Kiotó városában, hogy az őrtoronyba egy szörnyűséges boszorkány fészkelte be magát.

yama uba boszorkány japán folklór mese monda

Az emberek rettegtek, ugyanis a vén szipirtyó akkor nyitotta és zárta be a városkaput, amikor csak kedve tartotta. Szokása volt, hogy bezárta a kapukat az ételt és árut szállító utazók előtt, de szélesre tárta az északról érkező vad rabló hordák előtt, akik aztán szabadon kifoszthatták a várost.


Sok bátor szamuráj, a legerősebb és legjobb harcosok próbáltak szembeszállni a boszorkánnyal, de egyikük sem járt sikerrel. Valahányszor egy harcos megpróbált a közelébe férkőzni, a boszorkány rögtön észre vette. Fülsiketítő visítást hallatva repült ki a toronyból, fehér haja csak úgy lobogott a szélben, miközben egy tüzes kardot lengetve támadt a szerencsétlen harcosra. Így történt ez minden alkalommal, és a szamurájok bizony egytől egyig holtan estek össze a csata során.

 

Egyre kevesebb volt a remény az ott élők számára, és sok embernek eszébe jutott, hogy talán el kellene hagynia a várost. A nép egyre csak zúgolódott:

"Minden szamurájunk halott. Bárcsak élne még Watanabe, a legbátrabb mind közül! De csak a kardja maradt, és senki sem képes használni."

A hős Watanabenak azonban nem csak a kardja maradt. Volt ugyanis egy fia. Egy aprócska gyermek. A fiú meghallva, amit a városlakók mondanak, így gondolkodott:

"Apám elment. Harcban esett el, de még mindig megvan a kardja. Fogom a kardot, és szembe nézek a boszorkánnyal. Egy életem, egy halálom, próbát teszek. Méltó leszek apám emlékére."


A fiú tehát fogta az apja kardját, és elindult a toronyhoz. A boszorkány látta, ahogy megérkezik, gonoszul elvigyorodott, de nem mozdult. Még arra sem méltatta, hogy tüzes kardját használja a fiú ellen.

 

Watanabe fia pedig csendben felkúszott a toronyba, a legkisebb hang nélkül felmászott a lépcsőn és belépett a szobába, ahol a boszorkány várakozott. Amikor azonban a vén szipirtyó meghallotta az ajtó becsukódását, megfordult, és égő tekintetét a fiúra szegezte, hogy azon nyomban hamuvá égesse, de Watanabe kardjának ragyogása elvakította a nőt.

- Íme Watanabe kardja! - kiáltotta a gyermek, és a a magasba emelte a fegyvert. Mielőtt a boszorkány megvédhette volna magát, a fiú suhintott egyet a karddal, s azzal véget is vetett a vénség életének. Így történt hát, hogy Kiotó városa felszabadult a gonosz boszorkány uralma alól. És mindez egy bátor gyermeknek volt köszönhető.

watanabe kard szamuráj kard japán mesék és történetek

 

Ez a boszorkány a japán folklórban gyakran előforduló yama uba bolt. Számos rémséges történet kering róla, ezért már korábban be is számoltunk róla ebben a blog bejegyzésben.