Ez az oldal cookie-kat használ a felhasználói élmény fokozására. Az oldal használatával Ön elfogadja a cookie-k használatát. A cookie-k használatát elfogadom
Ön itt jár: > Kezdőlap >

Eltűnni Japánban: A jōhatsu jelenség

Ki gondolná, hogy egy olyan túlszabályozott és szigorú rendszerből, mint amilyen Japán, az ember egyik napról a másikra képes eltűnni? A Felkelő nap országában évente több ezer ember vonul ki a társadalomból önkéntes alapon.

Ennek a társadalmi jelenségnek a gyökerei valószínűleg az 1967-es Ningen Johatsu c. Filmre (人間蒸発, Ningen Jōhatsu) vezethető vissza. Shohei Imamura (1926-2006) rendező egy áldokumentumfilmet forgatott, egy japán kereskedőről, aki egyik napról a másikra hátra hagyja munkáját és mennyasszonyát, és nyomtalanul eltűnik. A téma már akkor is hatalmas botrányt kavart a japán társadalomban.

Az első konkrét esetek azonban az 1970-es években láttak napvilágot. Akkoriban eltűnt néhány fiatalember, akik vidékről jöttek fel Tokióba, és nem voltak képesek megszokni a nagyváros kemény munkafeltételeit. Pontos statisztika nincs arról, hány ember tűnik el napjainkban, hiszen a szigetországban tabutémának minősül, egyes szociológusok szerint azonban számuk éves szinten több ezerre tehető.

Hogyan lehetséges mindez? A választ a japán törvénykezés mondja meg: Japánban a magánélet védelmére készült törvénykezések jelentős szabadságot biztosítanak az egyénnek és lehetővé teszik, hogy az emberek a tartózkodási helyüket, jövedelmüket még a saját rokonaik előtt is titokban tarthassák. Szakértők szerint az emberek azért tűnhetnek el, mert ismerik a módját, hogy hogyan lehet megélni. Tudják, hogy a japán társadalom alatt van egy másik világ is. (vö. yakuzák világa)

A ’90-es évektől már olyan cégek is születtek, melyek biztosították az emberek számára az eltűnést. Gondoskodnak arról, hogy az eltűnni vágyó személy egy távoli helyre mehessen, kapcsolati címeket adnak neki, és amennyiben szükséges, elintéznek mindent helyette. Úgy hívják őket, hogy „éjszakai költöztetők”. Mindennek persze borsos ára van. Aki nem akar fizetni az ilyesfajta ügynökségeknek, az felkészítő szakkönyveket is vásárolhat, ahol lépésről-lépésre leírják az „eltűnés művészetét”.  Ugyanakkor paralel módon megjelentek a piacon az olyan ügynökségek is, akik az eltűntek felkutatására specializálódtak. Japánban napjainkban 5667 nyomozóirodát tartanak számon, mert sok az olyan családok száma, akik eltűnt családtagjaikat szeretnék megtalálni. A legtöbben megelégednének azzal is, ha tudnák, szerettük jól van, sőt nem ritkán még pénzt is küldenének az illetőnek.

Egyes társadalomkutatók szerint a jōhatsu -jelenség megfelelő alternatíva lehet azoknak, akik máskülönben munkahelyi vagy éppen magánéleti gondjaikat öngyilkossággal próbálnák megoldani.

 

Írta: Ballagó Petra