Ez az oldal cookie-kat használ a felhasználói élmény fokozására. Az oldal használatával Ön elfogadja a cookie-k használatát. A cookie-k használatát elfogadom
Menü
Ön itt jár: > Kezdőlap >

Filmajánló: Lost in translation- Az elveszett jelentés

Bob Harris, a kiöregedett hollywoodi színészlegenda meghívást kap Tokióba, hogy szerepeljen egy reklámfilmben, mely a legújabb japán whiskyt a Suntory-t hivatott népszerűsíteni. A forgatás fárasztó, hiába van szinkrontolmács, a férfi nem tud kiigazodni a japán rendezőn.

Ha ez még nem volna elég, Bob iszonyatosan szenved az időeltolódástól, az éjszakákat alvás helyett a hotel bárjában tölti, mert nem bír aludni. Itt találkozik egyik este a csinos, és már-már szemérmetlenül fiatal Charlotte-tal, aki fotós férjével érkezett a japán fővárosba. Míg férje éjt-nappallá téve dolgozik, a lány egész nap unatkozik. Ráadásul ugyanúgy szenved az időeltolódástól, mint Bob. Az éjszakákat átívelő beszélgetéseknek köszönhetően a két ember - dacára a nagy korkülönbségnek - lassan összebarátkozik. Együtt vetik bele magukat a tokiói éjszakába és fedezik fel a várost, mely sosem alszik. Vajon ez a "barátság" csak az otthontól való távollétnek vagy a személyes magányuknak köszönhető? Esetleg őszinte szerelem, ami kialakulóban van közöttük? El tudnák engedni a korábbi életüket egy újért cserébe?

Sophia Coppola rendezőnő munkája érdekes lélektani ábrázolás. Kendőzetlenül mutatja be az emberi magányt, az idegenérzetet, mellyel akkor találkozik az ember, ha kilép a saját komfortzónájából. Nehéz megélni a változást, magunk mögött hagyni az ismerőst, a biztonságosat, amit az otthonunk, a családunk és a barátaink nyújtanak. Főleg akkor, ha ezt nem önszántunkból tesszük.
A film ezen kívül bemutatja a japán média - és szórakoztató ipar világát is. A néző bepillantást nyerhet egy japán reklámfilm forgatásba, szemtanúja lehet egy külföldi, groteszk jelenlétének egy japán talk-show-ban, valamint a generációk közötti éles kontrasztoknak egy népszerű karaoke bárban.

A távol-keletre oly jellemző kettősség itt is jelen van, párhuzamba állítva a mérhetetlen modernitást az olyan hatalmas metropoliszokban, mint Tokió, szemben a természet és a nyugalom forrásával, ami a Kiotó környékén lévő szentélyek és parkok nyújtanak. Vajon a nyugati ember megcsömörlött életére van még gyógyír? Tud még különbséget tenni az egyedüllét és a valódi magány között?

A filmet ajánlom mindazoknak, akik szeretnének újra meg újra rácsodálkozni a japán popkultúra furcsaságaira, hogy aztán a zen kertek ligeteiben újra elcsendesíthessék háborgó lelküket. 

Írta: Ballagó Petra

Kép: imdb.org