gasztronómia
Amikor Tōkyō-ban, a Hotel Ibis-ben dolgoztam szakmai gyakorlaton, megkérdeztem a munkatársamat, hogy szerinte mi az, ami leginkább jellemzi egy japán számára az ideális kikapcsolódást és utazást. Akkor még kevéssé ismertem Japánt, ezért azt gondoltam, hogy talán olyasmit fog említeni, hogy néhány nap utazás egy híresebb turista központba, mint Nara, Kamakura, Nikkō vagy Kyōto. Meglepődtem amikor azt mondta, hogy számára egy ideális kikapcsolódás az, ha ellátogat egy onsen ryokanba ( 温泉 旅館、 ejtsd: onszen rjokan) és ott eltölt néhány napot a barátnőivel vagy a férjével, jókat esznek, isznak, fürdőznek, kirándulnak, kikapcsolódnak. Akkor még nem volt alkalmam személyesen is ellátogatni egy japán onsenbe, ezért fejben nagyjából úgy képzeltem el, mint egy itthoni wellness hotelt. Aztán persze ez megváltozott és azóta is nagy rajongója vagyok a japán onseneknek. Ebben a blogbejegyzésben most ezekről fogok kicsit részletesebben beszélni.
Hakone Airo Onsen Ryokan
Abby egy tipikus jenki lány, aki hiába végzett kitűnő eredménnyel, mégsem tudott elhelyezkedni normális munkahelyen. Ismerős? Naná. Mit tehet ekkor egy fiatal lány? Szerencséjére élete párját (vagy legalábbis akkor annak tűnt) Tokióba hívja egy munka, Abby pedig vakon követi őt a mesés Távol-Keletre, ahol új életet kezdhetnek.
A legtöbb Japánban és a világ többi országában készített sushit két nagy kategóriába sorolhatjuk. Az első nagy kategória a nigiri-zushi, amely nyers halfilé egy falatnyi sushi rizsre helyezve, wasabival ízesítve. A másik nagy kategória a maki-zushi, amely noriba tekert ecetes rizs, hallal vagy zöldséggel töltve. Hazánkban is többnyire ez a két szushifajta jelenik meg az étlapon. A maki-zushi elkészítése viszonylag egyszerű, ezért nem meglepő, hogy a japán otthonokban gyakran fogyasztják.
Japánban a "nabe-ryori" egy igen közkedvelt főzési forma, amely hagyományosan, főleg a téli, hideg időszakokban jellemző. A nabe szó jelenthet bármilyen fazékban főtt ételt, amelynek Japánban több évszázadra visszanyúló hagyománya van.
Hasonlóan más népekhez, Japánban is a legtöbb ételkészítési eljárás a nyílt láng feletti sütésből fejlődött ki. A yakimono jelentése grillezett étel, amely magába foglalja az izzó faszénen, a serpenyőben, de még a kemencében elkészített ételeket is. A yakimono lényege, hogy a hírtelen magas hőmérsékleten történő sütés során az étel külső felülete ropogós, míg a belseje puha maradjon. Például a grillezett garnélának kívül ropogósnak, belül puhának kell lennie.
Hazánkhoz hasonlóan, Japánban is kedvelik az olajban sült, panírozott ételeket. A legtöbb embernek a tempura kifejezés hallatán a szushihoz hasonlóan, akaratlanul is a japán konyha ugrik be, annak ellenére, hogy az olajban sütés, mint főzési technika viszonylag új keletű, azaz néhány évszázada honosodott meg a japán ételkészítésben.
Talán a legkarakteresebb japán ital a saké, amit nihon shu-nak is neveznek. A "rizsbort" már évszázadok óta főzik Japánban.
Ahogy a szaké és a hús fogyasztása a férfiakra jellemző, így kétségtelenül az édességek (okashi) iránti rajongás a hölgyek asztala. A gyümölcsök fogyasztását feltehetően a Heian időszakban (794-1185) Kínából vette át a japán étkezési kultúra. Az okashi szó jelentése eredetileg szárított gyümölcsöt, pontosabban fogalmazva szárított datolyaszilvát jelentett. A legtöbb Japánban őshonos gyümölcs vagy íztelen, vagy savanyú volt. A narancsot, az őszi-és sárgabarackot csak szárítva fogyasztották.
A hús és a tejtermékek nem tartoznak közvetlenül a hagyományos japán étrendhez, azonban a modern időszak óta fontos részei a konyhaművészetnek. Annak ellenére, hogy a húsok, a halnál sokkal drágábbak, manapság még is nagy igény van rá a divat és a gyors fogyaszthatóság miatt. Az átlagos japán asztalon, gyakoriságuk szerint az alábbi húsok fordulnak elő: a csirke, a sertés és végül a marhahús.
Gyudon, húsos rizses étel