gasztronómia

A Pokol-völgye Japánban...

Létezik egy különös hely Japánban, Kanagawa prefektúrában, Hakone városának szomszédságában. A hely neve Ōwakudani (大涌谷), ami japánul annyit tesz „Nagy Forrás-völgye”, bár néhány helybéli ember előszeretettel nevezi Jigokudani-nak is, vagyis „Pokol-völgynek”.

Amikor Tōkyō-ban, a Hotel Ibis-ben dolgoztam szakmai gyakorlaton, megkérdeztem a munkatársamat, hogy szerinte mi az, ami leginkább jellemzi egy japán számára az ideális kikapcsolódást és utazást. Akkor még kevéssé ismertem Japánt, ezért azt gondoltam, hogy talán olyasmit fog említeni, hogy néhány nap utazás egy híresebb turista központba, mint Nara, Kamakura, Nikkō vagy Kyōto. Meglepődtem amikor azt mondta, hogy számára egy ideális kikapcsolódás az, ha ellátogat egy onsen ryokanba ( 温泉　旅館、　ejtsd: onszen rjokan) és ott eltölt néhány napot a barátnőivel vagy a férjével, jókat esznek, isznak, fürdőznek, kirándulnak, kikapcsolódnak. Akkor még nem volt alkalmam személyesen is ellátogatni egy japán onsenbe, ezért fejben nagyjából úgy képzeltem el, mint egy itthoni wellness hotelt. Aztán persze ez megváltozott és azóta is nagy rajongója vagyok a japán onseneknek. Ebben a blogbejegyzésben most ezekről fogok kicsit részletesebben beszélni.

Hakone Airo Onsen Ryokan

Abby egy tipikus jenki lány, aki hiába végzett kitűnő eredménnyel, mégsem tudott elhelyezkedni normális munkahelyen. Ismerős? Naná. Mit tehet ekkor egy fiatal lány? Szerencséjére élete párját (vagy legalábbis akkor annak tűnt) Tokióba hívja egy munka, Abby pedig vakon követi őt a mesés Távol-Keletre, ahol új életet kezdhetnek.

A legtöbb Japánban és a világ többi országában készített sushit két nagy kategóriába sorolhatjuk. Az első nagy kategória a nigiri-zushi, amely nyers halfilé egy falatnyi sushi rizsre helyezve, wasabival ízesítve. A másik nagy kategória a maki-zushi, amely noriba tekert ecetes rizs, hallal vagy zöldséggel töltve. Hazánkban is többnyire ez a két szushifajta jelenik meg az étlapon. A maki-zushi elkészítése viszonylag egyszerű, ezért nem meglepő, hogy a japán otthonokban gyakran fogyasztják.

Japánban a "nabe-ryori" egy igen közkedvelt főzési forma, amely hagyományosan, főleg a téli, hideg időszakokban jellemző. A nabe szó jelenthet bármilyen fazékban főtt ételt, amelynek Japánban több évszázadra visszanyúló hagyománya van.

A savanyúságok, tsukemono a történelem kezdetétől, egészen napjainkig fontos szerepet töltenek be a japán étkezési kultúrában. A tsukemono szinte minden étkezés alkalmával megjelenik az asztalon, színt és jellegzetes ízt kölcsönözve a fogásoknak. A modern tartósítási és hűtési eljárások kifejlesztése előtt a savanyúság volt az egyik fő szénhidrát és vitaminforrás a hideg téli évszakok alatt, amikor friss zöldség nem ált rendelkezésre. Mivel a buddhizmus hetedik századi elterjedése óta, a japán étrend főként zöldségekből állt, ahhoz, hogy biztosítani tudják egész évre az ételt, számos tartósítási és savanyítási eljárást dolgoztak ki.

Hasonlóan más népekhez, Japánban is a legtöbb ételkészítési eljárás a nyílt láng feletti sütésből fejlődött ki. A yakimono jelentése grillezett étel, amely magába foglalja az izzó faszénen, a serpenyőben, de még a kemencében elkészített ételeket is. A yakimono lényege, hogy a hírtelen magas hőmérsékleten történő sütés során az étel külső felülete ropogós, míg a belseje puha maradjon. Például a grillezett garnélának kívül ropogósnak, belül puhának kell lennie.

Hazánkhoz hasonlóan, Japánban is kedvelik az olajban sült, panírozott ételeket. A legtöbb embernek a tempura kifejezés hallatán a szushihoz hasonlóan, akaratlanul is a japán konyha ugrik be, annak ellenére, hogy az olajban sütés, mint főzési technika viszonylag új keletű, azaz néhány évszázada honosodott meg a japán ételkészítésben.

Talán a legkarakteresebb japán ital a saké, amit nihon shu-nak is neveznek. A "rizsbort" már évszázadok óta főzik Japánban.