Ez az oldal cookie-kat használ a felhasználói élmény fokozására. Az oldal használatával Ön elfogadja a cookie-k használatát. A cookie-k használatát elfogadom
Termékek Menü

Hiroshima túlélői mesélnek emlékeikről

1945 Augusztus 6.-án ért véget a második világháború. A 85 éves Mikiso Iwasa egy kilométerre tartózkodott az epicentrumtól.

Bildergebnis für hiroshima

 

H21

A ház, amelyben addig élt, kártyavárként omlott össze, maga alá temetve az akkor 16 éves fiú édesanyját. Hiába kérte a szomszédokat, hogy segítsenek anyja kiszabadításában, azok visszautasították. Akkor valahogy megszűntek az emberek embernek lenni. A mai napig bűntudat gyötri, amiért akkor hallgatott anyjára és menekült, amikor lángolni kezdett a házuk.

A 91 éves Haruko Ochi, akit a robbanás 1,7 km-re az epicentrumtól szintén arról számol be, hogy a mai napig bűntudatot érzett, amiért nem segített másokon. Akkor, 22 évesen három lányt hagyott magára, akik komoly sérüléseket szenvedtek. Közülük kettőnél a sérülések olyan mértékűek voltak, hogy hátukról a bőr leolvadt és gerincoszlopuk kivehetően látszódott. Három nappal később, augusztus 9.-én Nagasakit is atombomba támadás érte.

Ilyen és ehhez hasonló emlékeket idéznek fel a megszólaltatott túlélők abban a videóban, amely a Youtube video megosztó portálon érhető el, és amely a No More Hibakusha Isan wo keisho suru Kai non-profit egyesület készített Japánt ért atom támadás megemlékezésének emlékekre. A videóval az egyesület célja felhívni a figyelmet arra, hogy a az atom támadás áldozatainak milyen testi és lelki traumán kellett átesniük, valamint felhívni a figyelmet annak következményeire.

Hibakusha (被爆者) azokat a személyeket jelöli, akik áldozatul estek az atombomba robbanásnak. Voltak, akik azonnal meghaltak, de olyanok is, akik a robbantást követő években valamilyen, a robbanás és a sugárzás okozta betegségben. A Hibakusha szót azonban azokra az áldozatokra, majd később született gyermekeikre értik, akik túlélték a támadást, azonban hosszan elnyúló, kapcsolható betegségekkel küzdöttek, vagy egyszerűen nem tudták feldolgozni az eseményeket és ennek következtében lelki gondokkal küzdenek. Japánban ma a Hibakushak ellen egy bizonyos mértékű diszkrimináció figyelhető meg. A szervezet célja ezekre a problémákra felhívni a figyelmet.

Sadako Sasaki történetét azt hiszem, hallomásból sokan ismerik. Ő az egyik leghíresebb hibakusha. A támadás idején 2 és fél éves volt. Két kilométerre tartózkodott az epicentrumtól és csodával határos módon, míg sokan körülötte meghaltak, Sadakon egy karcolás sem esett. Legalábbis látható. 11 éves korában leukémiát diagnosztizáltak nála, az egyik leggyakoribb rák fajtát, amely a túlélőket sújtotta és amelyet akkoriban atombomba ráknak neveztek. Szinte kivétel nélkül mindenki belehalt ebbe a betegségbe. Sadako 14 hónapig kórházi ápolásra szorult. Egyszer, amikor a legjobb barátnője, Chizuko meglátogatta, vitt magával origami papírt és egy legendát mesélt el Sadakonak. A legenda szerint a daru Japánban szent állat, amely képes évszázadokon át élni. Ha egy beteg ember 1000 darvat hajtogat, akkor az isten/ a kami meggyógyítja őt. Ezután Sadako elhatározta, hogy 1000 darvat fog hajtogatni. Az ötszázadik madár után a kislány jobban érezte magát és az orvosok úgy döntöttek, hogy haza engedik egy rövid időre. Azonban egy hét elteltével a rosszullétei ismét előjöttek és azokat erős fájdalmak is kísérték. Sadako a fájdalmak ellenére igyekezett megtartani jókedvét, lelki erejét és reménykedett gyógyulásában. Nem sokkal később Sadako a családja körében örökre elaludt. Addigra 644 darvat sikerült meghajtogatnia. Sadako osztálytársai fejezték be a kislány munkáját, valamint emlékére alakítottak egy origami klubbot is, amely tevékenykedésének köszönhetően 1958 májusára sikerült annyi pénzt összegyűjteniük, hogy Sadako tiszteletére egy emlékhelyet állítsanak Hiroshimában, nem messze az epicentrumtól. Az emlékmű a Gyermekek béke emlékműveként lett híres és a hiroshimai béke parkban található. Az origami daru pedig azóta a béke egyik jelképe lett.

 

Forrás:

https://www.youtube.com/watch?v=U73vyLpjPIQ

Kép:

www.mirror.co.uk

www.atomicarchive.com

 

Tartalomhoz tartozó címkék: I Love Japan Blog