Ez az oldal cookie-kat használ a felhasználói élmény fokozására. Az oldal használatával Ön elfogadja a cookie-k használatát. A cookie-k használatát elfogadom
Ön itt jár: > Kezdőlap >

Hiroshima túlélői- Tsutumu Yamaguchi

1945. augusztus 6.-án az amerikai légierő ledobta Hirosimára az első atombombát. Három nappal később, augusztus 9-én pedig Nagaszaki városára. A bombák mérhetetlen pusztítást vittek végbe mindkét városban. Közel százezer ember vesztette életét városonként, azonban mintegy 260 ezren túlélték a bombatámadást. De Tsutomu Yamaguchi japán mérnök azon kevesek egyike, aki mindkét bombázást túlélte.

Utolsó munkanap a Végítélet napján…

Yamaguchi három hónapos szolgálati úton volt Hirosimában. A 29 éves haditengerészeti mérnök a Mitsubishi Heavy Industries vállalatnál dolgozott és augusztus 6.-án volt az utolsó ott töltött munkanapja. Kollégáival hosszú időt töltött egy új olajszállító tankhajó tervezésén, és alig várta, hogy haza térhessen feleségéhez, Hisakóhoz és újszülött gyermekéhez, Katsutoshihoz. Aznap reggel negyed kilenckor szokás szerint a Mitsubishi hajógyárhoz sétált, amikor egy repülőgép motorhangjára lett figyelmes. Az amerikai B-29-es bombázó a város felett szárnyalt, és ledobott egy ejtőernyőhöz erősített kis méretű tárgyat. Az ég hirtelen ragyogó fénybe borult.

Először azt hittem, valami magnézium robbanás történt.” – meséli Tsutomu. – „Éppen csak annyi időm volt, hogy a közeli árokba vessem magam, mikor megtörtént a pokoli erejű robbanás.”

A fülsiketítő robbanást egy hatalmas lökéshullám kísérte, ami tornádóként kapta fel a fiatal férfit és repítette a közeli burgonyaföldre. Ekkor több, mint két mérföldre volt a becsapódás helyétől.

Nem tudtam, mi történt.” – emlékezik vissza Yamaguchi – „Azt hiszem, egy ideig elájultam. Amikor kinyitottam a szemem, minden sötét volt, alig láttam valamit. Olyan volt, mint egy film kezdete a mozikban; még mielőtt elkezdődne a kép, amikor az üres képkockák csak villognak hang nélkül.

Az atomrobbanás annyi port és törmeléket vitt a levegőbe, hogy alig lehetett látni a napot. Yamaguchit beterítette a hamu eső, de látta, hogy egy gomba alakú tűzfelhő emelkedik az égen Hirosima felett. A férfi arca és az alkarja súlyosan megégett, mindkét dobhártyája berepedt. Kábultan tévedt a Mitsubishi hajógyár megmaradt romjaihoz. Ott megtalálta két munkatársát, Akira Iwanagát és Kuniyoshi Satot. Az éjszakát végig virrasztották egy légitámadás elleni menedékhelyen. Másnap reggel, augusztus 7.-én a vasútállomáshoz mentek, amiről úgy hírlett, még működik.

A vonatút rémálomszerű tájon vitt minket végig. Mindenütt égő tűzmaradványok, összetört épületek, az utcákat megannyi megolvadt holttest borította. Borzalmas látvány volt.

A várost átívelő hidak összecsavarodott roncsként csüngtek. Nem lehetett rajtuk átkelni.

Emlékszem, hogy át kellett úsznom a folyón, ami telis-tele volt holttestekkel, hogy elérjem a vasútállomást.” – idézi fel az emlékeket Tsutomu. – „Szerencsére elértem a vonatot, ami tele volt hozzám hasonló sokkos állapotban lévő emberekkel. Végre haza indulhattam szeretett szülővárosomba, Nagaszakiba.

 

 

Vigyázó szemeteket Japánra vessétek…

Mialatt Yamaguchi visszatért feleségéhez és gyermekéhez, az egész világ figyelme Hirosima felé fordult. Tizenhat órával a robbanás után Harry Truman elnök beszédet mondott, amelyben először derült fény az atombomba létezésére.

"Ez az univerzum alapvető erejének kiaknázása" - mondta. "Az az erő, amelyből a nap meríti erejét, útjára engedték azok ellen, akikkel háborút folytatunk a Távol-Keleten." Az „Enola Gay” nevű B-29-es bombázó felszállt a csendes-óceáni Tinian-szigetről, és mintegy 1500 mérföldet repült, mielőtt felrobbantotta volna a Hirosima felett az égen a „Kisfiú” néven ismert bombát. A robbanás nyomán körülbelül 80 000 ember halt meg, és további tízezrek pusztulnak el az azt követő hetekben. Truman nyilatkozatában arra figyelmeztetett, hogy ha Japán nem adja meg magát, akkor „a levegőből származó romesőre számíthat, amelyhez hasonlót még soha nem láttak ezen a földön”.

 

Kétszer nem lehet ugyanabba a patakba lépni. Vagy mégis?

Yamaguchi augusztus 8.-án kora reggel érkezett Nagaszakiba. A helyi kórházba sántikált be még mindig sokkos állapotban. Az őt kezelő orvos, egykori iskolatárs volt, ám Tsutomu kezén és arcán a megfeketedett égési sérülések olyan súlyosak voltak, hogy a férfi először nem ismerte fel. Ahogyan a családja sem. Miután lázasan és bekötözve hazaért, anyja kísértetnek hitte.

Annak ellenére, hogy az összeomlás küszöbén állt, Yamaguchi augusztus 9-én reggel kivonszolta magát az ágyból egészen a munkahelyéig, és beszámolt a Mitsubishi vállalat nagaszakii irodájában végzett munkájáról. 11 óra körül találkozott egy cégigazgatóval, aki teljes jelentést követelt Hirosimáról. A mérnök elmesélte az augusztus 6-i zavaros eseményeket - a vakító fényt, a fülsiketítő hangot a robbanáskor -, de felettese őrültséggel vádolta.

Hogy egyetlen bomba képes lenne egy egész várost elpusztítani?! Légy eszednél, hiszen mérnök vagy!” – ordította Yamaguchi arcába.

Tsutomu megpróbálta elmagyarázni, de ekkor a kinti táj hirtelen újabb fehér villanást kísérve felrobbant. Yamaguchi néhány másodperccel azelőtt földre zuhant, hogy a lökéshullám betörte az iroda ablakait, majd üvegszilánkokkal és törmelékekkel borította be a szobát.

"Rögtön megértettem, hogy mi ez. Ugyanaz történt, mint pár napja Hirosimában. Azt hittem, hogy a gombafelhő követett engem Hirosimából. Hogy nem a japán városok, hanem én vagyok a célpont.” – idézi fel a mérnök.

A Nagasakit eltaláló atombomba még erősebb volt, mint az, ami Hirosimára esett. Mint azt később Yamaguchi megtudta, a város dombos tája és egy megerősített lépcsőház együttesen elfojtotta az irodán belüli robbanást. A kötései leestek, és újabb rákkeltő sugárzás érte, de viszonylag sértetlen maradt. Három nappal később a hirosimai eset után másodszor is részese volt egy atomtámadásnak. De másodszor is elég szerencsés volt a túléléshez.

Miután a Mitsubishi épület romjai közül kimenekült, Yamaguchi a bombák által sújtott Nagaszakiban rohant át, hogy megkeresse feleségét és fiát. A legrosszabbtól tartott, amikor meglátta, hogy házának egy része romokká vált. Szerencsére mindketten csak felszínes sérüléseket szenvedtek. Felesége odakint égési kenőcsöt keresett férjének, és amikor a robbanás beköszöntött, ő és a csecsemő egy alagútba menekültek. Ez egy újabb furcsa fordulat volt a Sors részéről. Ha Yamaguchi nem sérült volna meg Hirosimában, a családja nagy valószínűséggel nem maradt volna életben Nagaszakiban.

Az ezt követő napokban Yamaguchi dupla dózisú sugárfertőzése megmutatta hatását. A haja kihullott, a karján lévő sebek üszkösödni kezdtek, és a férfi szakadatlanul hányni kezdett. Augusztus 15-én egy óvóhelyen húzta meg magát a családjával, amikor Hirohito japán császár rádióadásban bejelentette az ország megadását.

"Semmiféle érzést nem váltott ki belőlem a hír." – nyilatkozta évtizedekkel később Yamaguchi. - „Nem bántam és nem is örültem. Súlyosan beteg voltam, lázas, szinte semmit sem ettem, még inni is alig. Azt gondoltam, hogy csupán egy lépésre vagyok a túlvilágtól.”

A sugárfertőzés sok áldozatával ellentétben Tsutomu Yamaguchi lassan felépült, és viszonylag normális életet élt. Japán megszállása alatt az amerikai fegyveres erők fordítójaként dolgozott, majd később iskolában tanított, mielőtt mérnöki karrierjét a Mitsubishiban folytatta. Feleségével az ötvenes években még két gyermeke született, mindketten lányok. Yamaguchi versírással foglalkozott, így próbálta túltenni magát Hirosima és Nagaszaki borzalmas emlékein, de a tapasztalatok nyilvános megosztását kerülte egészen a 2000-es évekig.  Ekkoriban kiadatott egy emlékiratot, és az atomellenes fegyverek mozgalmának részévé vált. Később 2006-ban New Yorkba utazott, és az ENSZ találkozóján a nukleáris fegyverek leszereléséről beszélt.

"Miután kétszer is megtapasztaltam az atombombázást és túléltem, az a sorsom, hogy erről beszéljek" - mondta beszédében.

Akik túlélték az atomtámadást…

Nem Tsutomu Yamaguchi volt az egyetlen, aki két atomrobbantást is túlélt. Munkatársai, Akira Iwanaga és Kuniyoshi Sato szintén Nagaszakiban voltak, amikor a második bombát ledobták, csakúgy, mint Shigeyoshi Morimoto, játéksárkány készítő mester, aki csodálatos módon túlélte Hirosimát, annak ellenére, hogy csak fél mérföldnyire volt a becsapódás pontjától.

A szigetországban külön kifejezés van azokra a személyekre, akik túlélték valamelyik bombatámadást: úgy hívják őket, hogy „hibakusha” (被爆者 / ejtsd: hibakusa). Tsutomu Yamaguchi 1957-ben kapja meg ezt a címet. De csakis Hirosimáért.

Összegzésképpen elmondható, hogy körülbelül 165 ember tapasztalta meg mindkét bombatámadást, mégis Yamaguchi volt az egyetlen olyan személy, akit a japán kormány hivatalosan „nijyuu hibakusha” -nak vagyis „kétszer bombázott embernek” ismer el. Ezt a kitüntetést végül csak 2009-ben nyerte el, csupán egy évvel azelőtt, hogy 93 éves korában elhunyt.

Írta: Ballagó Petra

 

Forrás: 

https://www.google.com/amp/s/www.history.com/.amp/news/the-man-who-survived-two-atomic-bombs

Képek:

www.history.com

www.knowledgenuts.com

Tartalomhoz tartozó címkék: Második Világháború