Ez az oldal cookie-kat használ a felhasználói élmény fokozására. Az oldal használatával Ön elfogadja a cookie-k használatát. A cookie-k használatát elfogadom
Termékek Menü

Ikebana_virágkötészet Japánban

Ikebana_virágkötészet Japánban

E heti hírlevelünk az Ikebana világába kalauzolja el kedves olvasónkat. Ha szeretne kicsit jobban megismerkedni ezzel a müvészeti ággal, itt megtalálja az alapokkal. Csodaszép ikebana kézzel készített kerámia vázák is érkeztek kínálatunkba, egyenesen Japánból. Akár mindennapi használatra választja, de ajándéknak és dísztárgynak is tökéletes választás. Használója mindenképp nagy örömét fogja lelni benne!

Ikebana a japán ike, ‘növényeket ültetni, elrendezni’ és bana, ‘virág’ szavakból, a virágok elrendezésének művészetét jelöli Japánban. A hatodik század óta ismert, de csak a tizennyolcadik században terjedt el. A virágáldozat szokása a budhizmus elterjedésévelal került Japánba. A tizenötödik századig csak a papok és a nemesek gyakorolták, majd fokozatosan elterjedt a nép körében is. Ezzel a virágáldozat eredeti értelme fokozatosan elszakadt a vallástól, és napjainkban a kozmosz szépségét, harmóniáját testesíti meg.

A növényrendezés szigorú alapformája szerint 3 fő valóságot kell megjeleníteni: a földet, az embert és az eget. A virágrendezés meditatív cselekménye összhangot akar teremteni e 3 tényező között. Ez egyben az ember hivatása, aki az ég és a föld között áll és tevékenységével uralkodik mindkettőn.

Az ikebana fejlődés során különböző formák alakultak ki, melyekben fölismerhetők az elrendezés alapszabályai. Ezek röviden: bukka – ‘virágok Buddhának’, 6-14. sz.; rikka – ‘álló virág’, 14-18. sz.; shoka (seika) – ‘odaállított virág’ (ti. a teaszertartáshoz), 17-19. sz.; nageire – ‘bedobott virág’, 17-20. sz.; moribana – ‘fölhalmozott virág’, a 19. sz. vége óta.

A készítéshez szükséges anyagok: válogatott növények, virágok, az évszaknak megfelelő cserjék; megfelelő edény (cserép, kerámia, üveg, fa, fém).

A kenzant (lemez, melyből szegek állnak ki, ezekre tűzik rá a virágokat), gyakran felhasználják az ikebana készítésekor, de olló, drót, fadarabok, kövek, alkalmazása is gyakori.

Az ikebana szabályok által meghatározott, élő alkotás, az alkotó úgy rendezi el a virágokat, mintha azok még élnének, növekednének. Tömeg helyett ecsetvonásszerű vonalakkal és üres terekkel dolgozik, szimmetria helyett lendületesen kiegyensúlyozott asszimetriával. Színeiben visszafogott, a növényeket nagy fantáziával kezeli és általában kevés anyaggal ér el erős hatást. A kompozíció a vázával és a környező térrel együtt alkot szerves egységet. A legszebb virágköltemény is elveszíti jelentőségét, ha elmozdítják a helyről, ahová eredetileg szánták, hiszen vonalvezetése és arányai kifejezetten az adott környezethez illenek. Tisztelet, tekintély és spirituális légkör övezi Japánban e virágköltészetet, ami csak a szigetország történelmi és vallási hátterének ismeretében érthető meg. Mint oly sok más művészeti ág, az ikebana is mélyen a buddhizmusban gyökerezik. Eredete visszavezethető a buddhista szertartásokon szokásos virágfelajánlásig, de hatással voltak rá az ókori Japán császári udvarában tartott virágrendező versenyek is.

Elterjedésébeben nagy szerepe volt a japán teaszertartásnak is, a két ág szervesen kiegészíti egymást. Aki betekintést nyert a teamesterek és virágkötők munkájába, tapasztalhatta vallásos tiszteletüket a virágok iránt. Nem véletlenszerűen, hanem gondos megfontolás után választanak ki minden egyes virágzó ágat és hajtást, figyelemmel a létrehozni kívánt kompozícióra. Nagy szégyen lenne rájuk nézve, ha többet vágnának le, mint amennyi feltétlenül szükséges.

A japán házakban a tokonoma (emelt szintű, fapadlójú beugrás) szellemileg egy szent mikrokozmosz a szobán belül. A mai ikebana őse, a Buddhának felajánlott tatebana (szó szerinti fordításban álló virágok) itt került elhelyezésre. Először egy fő ágat helyeztek egyenesen állítva, azután két virágot, vagy levelet, amely előre nyúlt, az elsőnél alacsonyabban, balról és jobbról körülölelve azt. A fő ág és a két rövidebb háromszöget alkotott, a történelmi Buddha, Shaka, és Sakyamuki személyére, a szentháromságra utalva. Ez a háromszög forma a mai napig megmaradt az alapformák között.

A japán barokknak is nevezett Momoyama korszakban született a sukiya stílus, mely összefonódott a tea ceremóniával és a Zen Buddhizmus egyszerű, igénytelen szellemével. Valójában ez a „minimalista” stílus az, amit ma legtöbbször „Japán stílusként” emlegetünk. Ez a „teaház esztétika” máig átszövi a japán kultúrát – a monokróm tusfestményeket éppúgy, mint a színkoordinációt, a kerttervezést vagy a virágrendezést.

 

A japán művészet alapja tehát a természetszemlélet, ami szoros kapcsolatban áll a japán ember lelke és a természet között.

Hogyan készül az ikebana?

 

Az ikebana-kompozíciót bárki elkészítheti. A lényeg a változékonyságon alapul, egy-egy kompozíció ugyanis egy virág pótlásával hasznavehetetlen. Ez alkotóját folyton arra ösztökéli, hogy újabb és újabb növényeket fedezzen fel, ha korábban gyomnak is hitte őket. Valódi művészeti értéket azonban komoly tanulások és gyakorlások árán lehet elérni. Az ikebana stílusok mára már kevésbé szigorúak, de a valódi, tradicionális művészetet végző mesterek gyakorlatilag már egy szál növény állásából is meg tudják határozni, mely stílusban készült a kompozíció, ha azt egy másik mester készítette. Egy mestermű komoly jelentésekkel bír, minden egyes növénynek megvan a szimbolikus jelentése, mely nem csak a fajból, fajtából, de a nyílási állapotból, a növények elhelyezéséből és egymáshoz viszonyulásukból is fakad.

 

Az alábbi szempontokat mindig tartsuk szem előtt:

  • Kövessük a „természet rendjét”
  • Tisztázzuk az alapelvet
  • A természetben burjánzó növények alapvetően három fő vonzáskörbe sorolhatók:
  • földhatás (alsó ágaknál, kúszóleveleknél)
  • légkörhatás (magasabb ágakon)
  • éghatás (csúcsokon: felfelé törekvő akarat)
  • A kiválasztott növény meghatározza a vázát és annak színét
  • Láthatatlan középpont
  • Arány és egyensúly megtartása
  • A három főág alkotta tér szerepe (el kell távolítanunk a növényről minden felesleges, halott vagy elhervadt részt, a növény természetét meg kell figyelni és megismerni)

 

Ha szeretné kipróbálni otthonában az ikebanát, most megteheti. Csoadaszép, kézzel készített kerámia vázák érkeztek Japánból. A vázákat ITT tekintheti meg, válogasson kedvére!

 

Legfontosabb iskolák:

Az új virágrendezési stílust, ami ebből az esztétikából fejlődött ki, Nagaire-nek hívják. Könnyed, informális, kötetlen, és a Tatebana stílusnál egyszerűbb technikai tudást igényel.

Az Enshu iskola két fő ágat helyez el először, amely az eget (ten) és a földet (chi) képviseli. Ezután kiegészítő levelekkel, virágokkal tölti ki a teret, hogy a felhasznált növények száma 3, 5, 7, és 9 vagy akár 17 legyen.

A Koryu iskola három ággal reprezentálja a három szintet, az eget (ten), a földet (chi) és az embert (jin). A taoista iskolák egy háromszögbe képzelt négyszöget használnak alapformaként, amely két háromszögre van osztva, képviselve a pozitív yang és a negatív yin energiát.

Az iskolák két fő alapstílust tanítanak: a nageirebana és a moribana stílust aszerint, hogy milyen „edényt” használnak a virágok elhelyezésére. A nageirebana vázát használ a virágok tartására, a moribana sekélyebb tálat és valamilyen extra tartót, amilyen például a kenzan. Ez egy speciális tűpárna, ami a virágok kívánt helyzetben tartására szolgál.

Forrás: 2014 Szépvilágunk Magazin, Virágköltészet, Consultation Magazin, cons.hu,  Ivaki Tosiko, Kollát Gyula

Tartalomhoz tartozó címkék: I Love Japan Blog