Ez az oldal cookie-kat használ a felhasználói élmény fokozására. Az oldal használatával Ön elfogadja a cookie-k használatát. A cookie-k használatát elfogadom
Ön itt jár: > Kezdőlap >

Kamakura, megér egy sétát

Kertész Alexandra
2015. 07. 15. 00:00:00

 

A Tokió vonzáskörzetében fekvő Kamakura az egy napos kirándulások egyik legkedveltebb célállomása. Az 1185 és 1333 között Japán fővárosaként is működő tengerparti városka számos buddhista és sintoista szentéllyel büszkélkedhet, bármerre is viszi a látogatót az útja, mindenhol találkozhat valamilyen érdekességgel. Bár hétvégén kicsit zsúfolttá válhat, hét közben viszont a kikapcsolódás és a nyugalom fellegvára. Hangulatos séták, csendes barangolások legmegfelelőbb célpontja.  

Kamakura

A Tokió vonzáskörzetében fekvő Kamakura az egy napos kirándulások egyik legkedveltebb célállomása. Az 1185 és 1333 között Japán fővárosaként is működő tengerparti városka számos buddhista és sintoista szentéllyel büszkélkedhet, bármerre is viszi a látogatót az útja, mindenhol találkozhat valamilyen érdekességgel. Bár hétvégén kicsit zsúfolttá válhat, hét közben viszont a kikapcsolódás és a nyugalom fellegvára. Hangulatos séták, csendes barangolások legmegfelelőbb célpontja.

Látnivalók

Kamakura látványosságai séta távolságra vannak egymástól, az egész várost két nap barangolással fel lehet fedezni. Kamakura fő vasúti állomásától indulva sok hely könnyen elérhető. Jó alternatíva az is, ha a látogató a Kita-Kamakura elnevezésű állomást választja kiinduló pontjának. A főbb állomások körzetében kerékpár bérlésére is van lehetőség, pár száz jenért egész napra kikölcsönözhetjük azt. Kamakurát a Yokosuka vonalon közlekedő vonatok közelítik meg.

Térképet, hasznos információkat a Kamakura állomás keleti kijáratánál található Turisztikai Hivatalnál találunk.

 

Amit ne hagyjunk ki:

 

Engaku-Ji (magyarul ejtsd: Engaku-dzsi)

A Kita Kamakura állomás közelében elhelyezkedő Engaku-Ji–be látogattam el először. Mivel hétköznap jártam ott, a templom egész területe kihalt volt. Miközben az évezredes fák, faragott szobrok és monumentális templomok között sétálgattam, egy aprócska, öreg bácsi jött velem szembe. Messziről észrevettük egymást, találkozott a pillantásuk. Egy rövid ideig a szemébe néztem, majd nem is tudom miért, hirtelen elmosolyodtam és mélyen meghajoltam előtte. A bácsika, aki egész megjelenésében a nyugalmat és a harmóniát árasztotta, egy egyszerű papi ruhát viselt. Visszamosolygott rám és viszonozta a meghajlásomat. Egy mosoly kíséretében elsétáltunk egymás mellett, folytattam barangolásomat a templom mellett. Teljesen elbűvöltek a művészien megmunkált fafaragások, a színek és formák harmonikus összhangja. Több épületből álló együttesről beszélünk, amelyek megtekintése némi időt felemészt. Megnéztem a plafonon található óriási sárkány festményét, valamint a buddhista szobrokat, amelyek egy másik épületben foglaltak helyet. Közben a templomban is elkezdtek szállingózni a hozzám hasonló turisták. Egyszer csak papokra lettem figyelmes, akik az egyik épület felé sétáltak libasorban. Szépen, egységes voltak felöltözve, egyszerű ruhájuk tisztaságot és méltóságot kölcsönzött megjelenésüknek. Követtem Őket, kíváncsi voltam merre tartanak, mit csinálnak. Egy kerttel és kerítéssel körülvett épület felé vitte Őket az útjuk. A kertben nem volt szinte semmi, csupán céltáblák a kert végében a kerítés falára felfüggesztve.  Egy rövid szakaszon be lehetett nézni a kertbe, azonban inkább az épületre volt szabad rálátás, amelynek egyik fala fedett teraszosan volt kialakítva, hogy a z épületből látni lehessen a céllövő pályát. Meglepetésemre az idős bácsika, akivel azelőtt fél órával össze futhattam a templomban és akit meghajlással üdvözöltem, az épület közepén, kiemelt helyen, amely rálátást engedett a kyodou gyakorló pályára. Észrevette, hogy a kerítés mellett állok és a gyakorló papokat figyelem. Intett az egyik papnak, aki kinyitotta a kerítés ajtaját és betessékel közvetlenül a gyakorló pálya mellé, hogy közelebbről figyelhessem az eseményeket. Nagyon jól esett a figyelmesség és a megtiszteltetés. Ismét meghajlással köszöntöttem Őt. Egyben nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a templom vezetőjével hozott össze utam ezen a hideg reggelen. Vannak az életben pillanatok, amelyek lassítva megmaradnak az ember emlékezetében. Ez egy ilyen pillanat volt. Nem azért, mert ez egy olyan meghatározó emlékem lenne Japánból, inkább azért, mert ekkor realizálódott bennem, hogy egy egyszerű mosoly és a másik felé mutatott önzetlen, kedves kisugárzás mások számára is legalább olyan emlékezetes lehet, mint amennyire emlékezetes a számomra. Bár ez egy kicsiny emlék, egy mozzanat csupán, de most, évek múltán is mosolyogva tekintek vissza rá.       

Az Engaku-jit egyébként 1282-ben  alapították, és a mongol invázióban elesett katonák tiszteletére emelték, akik Kublai Khán támadasi ellen védték Japánt. Ez Kamakura legfontosabb zen buddhista temploma.

Mivel tűzvészek és földrengések többször is sújtották Kamakurát, ezért a ma látható templomok többsége az eredetiek rekonstruált változata. az Engaku-Ji harangja Japán egyik híres kulturális öröksége.

Bővebb információk a www.engakuji.or.jp honlapon japánul, illetve a www.japan-guide.com honlapon angolul.

 

Toukei-Ji (magyarul ejtsd: Tókej-dzsi)

Az Engaku-Ji közelében található Toukei-Ji az apácák menedéke volt. Ha egy nő elvált, három éven át apácaként kellet szolgálnia annak érdekében, hogy utána a társadalom visszafogadja, válását hivatalosan is elismerje. Ide jöttek azok a nők is, akik valamilyen oknál fogva menedéket kerestek. Férfiak nem léphettek be, csak különös alkalmakkor, a nők teljes menedéket élvezhettek. 1285-ben Kakusan-ni, Hojo Tokimune felesége alapította. A nőket apapítása óta az oltalma alá fogadta. 1903-óta már nem élnek benne apácák, azonban a sírjaikat meg lehet tekinteni. A csöppnyi hely harmóniát és szépséget áraszt, a virágok sokasága szemet gyönyörködtető. Nőiessége, egyszerű bája így, egy évszázad után is megmaradt. Aktív küzüssgi életet él, amelyet a szentély Facebook oldalán követhetsz. Sok kéoet osztanak meg a kert virágairól, de ikebana és kalligráfia alkotásokról is.

Bővebb info: www.jnto.go.jp

 

Jouchi-Ji (magyarul ejtsd: Dzsóichi-dzsi)

Az 1283-ban alapított zen-buddhista templom az öt vezető zen templom egyike Kamakurában. A Toukei-Ji-től néhány perc sétára található, az állomásról kb. 10 perc sétára, szép, természetes környezetben. Ez amúgy jellemző az egész Kita-Kamakura régióra.

A kapu (Sōmon, magyarul ejtsd: szómon, általános kapu) mellett a következő táblát láthatjuk: "寶所在近", ami nagyjából annyit tesz "kincs található a közelben".  Lépcsőkön közelíthetjük meg a "Sanmon-t" (magyarul ejtsd: szanmon). A sanmon második emeletén általában egy harang található. Egy szép, ápolt kertben találjuk magunkat, ahol egy kellemes sétát tehetünk. Persze miután megmásztuk a lépcsőket, amelyek a bejárathoz vezetnek. Egy barlang is található a kertben (és sok síremlék), amely Hotei-nek (a nevető Buddha), Kamakura és Enoshima egyik szerencse istenének lett szentelve. Meg is simogathatjuk a hasát, hátha szerencsénk lesz.

A Joichiji templomot 1283-ban alapította a Hōjō család (magyarul ejtsd: Hódzsó), egy korai halállal halt fiú gyermekük tiszteletére. A fő termében (Dongenden japánul) a buddhizmus szentháromságnak az Amida Buddhának, Shaka Buddhának és Miroku Buddhának lehet imádkozni. Innen indul az ismert Daibutsu (magyarul ejtsd: Dájbucu) útvonal is, amelyen végig haladva számos templomot is megtekinthetünk, mire nagyjából 1 óra sétatávolságra (ha nem állonk meg sehol nézelődni) eljuthatunk a nagy Buddhához.

Kenchō-ji (建長寺) (magyarul ejtsd: Kencsó-dzsi)

A Kenchō-ji a legmagasabb rangú Kamakura öt zen-buddhista temploma (Kamakura Gozan japánul) közül, a Rinzai Buddhizmus ágának az egyik fő temploma, a Hōjō család (magyarul ejtsd: Hódzsó) alapította. Az 1253-ban alapítatott hét nagy templomból és 49 altemplomból álló épület együttesnek ma már csak töredékei láthatók. A 14-15. század tűzvészei meglehetősen megtépázták, a 17-18. században újjáépítették,  melynek köszönhetően eredeti szépségére ma is következtetni lehet. Még ma is működik. A zen kert, amely a templom területén helyezkedik el, híres és látogatott. Viszonylag nagy területen helyezkedik el, érdemes időt szánni rá és körbe járni.

Főkapu

Egyik épület a főkapu közelében

Ez a sárkány díszíti a templom mennyezetét

A templom mellett haladó utca, amelyen érdemes tovább menni

Ilyen zen kertet láthatunk, ha tovább haladunk. Be lehet menni és picit megpihenni a teraszon, nézni a kert nyugalmát.

A teraszról ez a látvány tárul elénk

Hansōbō szentély

Haladjunk tovább a zen kert mellett, a hegy irányába. Egy bambusz erdőn át visz utunk, ahol számos pici barlangocskéban szobrok, illetve minden féle kő készítményt láthatunk. A bambusz erdő önmagában is szép, de ezekkel a szanaszét szórt kő faragmányokkal különleges hangulata van.

A hegyen található a Hansōbō (magyarul ejtsd: Hanszóbó), amely egy shintó szentély. Amikor előszőr jártam erre, nem is tudtam igazán hova megyek. Csupán azért indultam el a szentély irányába, mert japán dobok, taikok hangja zendült fel és azt hittem, valahol a közelben koncert van. A zen kerttől egy bambusz erdőn haladunk tovább, mire eljutunk a Hansōbō aljához, ahol már láthatjuk a Tengu szobrokat, amely a lépcsőket védik. A tenguk ( 天狗) a japán mitológia alakjai, "mennyei kutya" a jelentése. Van, hogy mint shintó istenségként, azaz kami-ként beszélnek róla, van, hogy szellemként/ démonként, azaz youkai-ként (magyarul ejtsd: jókái). Bár kutya formára következtethetnénk a nevéből, a szobrokon többnyire mint egy ijesztő madár szárnyakkal rendelkező, ember alakú, madár csőrű démonként ábrázolják, olyan, mint a képeken. Előfordulhat, hogy csőr helyett hosszú orrot kap, a hosszú orrú tengu talán a legismertebb. Védelmező szerepe van, ahogyan itt is. Számomra nagyon izgalmas élmény volt, ahogyan gyors léptékkel igyekeztem feljutni a szentélyhez, miközben magamon éreztem a védelmező tenguk tekintetét. Ezek Karasu-Tenguk, azaz Varjú-tenguk.

Ahogy felértem a szentélyhez, csalódottan tudatosult bennem, hogy kár volt ennyire sietni, mivel a taiko koncert felvételről ment. Ettől függetlenül szép látvány tárult a szemem elé. Egy rövid ima a szentély előtt és vihet tovább az utunk a következő érdekességig.

 

Hachimangu Szentély

A Hachimangu Szentély a sintoizmust követi. Lépcsök vezetnek fel a szentélyhez, de maga a szentély bejárata is látványos. Ünnepek idején bár zsúfolt, mégis esküvőkbe, kimonót viselő imádkozó japánokba nagy eséllyel bele lehet futni. 

 

Daibutsu

1252-ben készült el. Ma ez Kamakura leghíresebb látnivalója. Régen fedett épület vette körül, amelyet 1495-ben elmosott egy tsunami. Azóta szabadon áll. A 850 tonnás, 11,4 méter magas szobor bronzból készült.

Hase-Dera

A Hase-Dera a Daibutsu közelében található, az utazóknak és az eltávozott gyereknek van szentelve. Gyönyörű kertje van, megér egy sétát.

Kamakura a tenger mellett fekszik. A szörfösök kedvelt találkozó helye, de nyáron strandolásra is kellemes helyet biztosít. Szép időben a Fuji is megpillantható a távolban. Érdemes vigyázni, mert egyes teplomok környékén ragadozó madarak repkednek, melyek az emberek obentójára vadásznak. Ha nem látom a saját szememmel, nem hiszem el, hogy ilyen közelségbe képesek lecsapni az őrizetlenül hagyott falatokra.

 

Írta: Kertész Alexandra

Képek: Pixabay, saját képek

 

Tartalomhoz tartozó címkék: hír I Love Japan Blog