Ez az oldal cookie-kat használ a felhasználói élmény fokozására. Az oldal használatával Ön elfogadja a cookie-k használatát. A cookie-k használatát elfogadom
Menü
Ön itt jár: > Kezdőlap >

Sōshokukei danshi 草食系男子, Japán fűevő férfiai

Nem tudom ki hallott már a „növényevő férfiak” vagy „fűevő férfiak” kifejezésről. Hát én se! Értetlenül meredtem, amikor először hallottam ezt a szófordulatot, el sem tudtam képzelni ez mit jelent... a vegetáriánusok jutottak eszembe, aztán a réteken békésen legelésző tehenek. A teheneknek persze még csak távolról sincs köze ehhez a témához, de az angol grass-eater fű-evő szó kapcsán rögtön erre asszociáltam. A sōshokukei danshi (magyarosan ejtve: sósokukei dansi), növényevő férfiak (herbivore men) egy olyan kifejezés, amelyet Japánban használnak olyan férfiak leírására, akiknek nem érdeke és ambíciója sem megházasodni, sem barátnőt, párt, élettársat találni.

shoushokukei danshi japan japán férfiak

Ezt a kifejezést használták azokra a fiatal férfiakra is, akik valamilyen úton-módon elvesztették férfiasságukat. A szókapcsolatot először egy japán szerző, Fukasawa Maki használta egy 2006-ban megjelent cikkében.

Egy 2010-es felmérés alapján a húsz év körüli férfiak 61, a harminc év körüli férfiak 70 százaléka vallotta magát „növényevőnek”. A felmérés eredményei a japán kormányt arra engedték következtetni, hogy a nemzet csökkenő születési arányának vizsgálatakor okkal feltételezhetik, hogy részben ez a jelenség felelős.

 

Fukasawa szerint ezek a személyek nem ellenzői a romantikus kapcsolatoknak, de tartózkodó, közömbös, érdektelen magatartást mutatnak a testi vágyak felé. Ebből a szemléletből látszik, hogy, maga a sōshokukei danshi szókapcsolat szoros kapcsolatban áll az „ohitorisama” kifejezéssel. Szó szerint lefordítva ez azt jelenti, hogy „az egyedüli/egyetlen úr”, de a kifejezés nagyjából azt jelenti, hogy egyedül élünk, egyedül is helytállunk a társadalomban és más emberektől függetlenül végezzük feladatainkat. Vagyis, mint a „növényevőknél”, nincs vagy nem feltétlen van szükségünk társra magunk mellé.

Morioka Masahiro, egy japán filozófus úgy beszélt ezekről a férfiakról, hogy „ők olyan kedves és szelíd, szerény természetű személyek, akik nem kötik magukat a hagyományos és konzervatív japán férfiasság elvárásaihoz, nem keresik mindenáron a kapcsolatban és a házasságban a feleség képét, és nem képesek feldolgozni azt, hogy mások által megbántódjanak vagy ők bántsanak másokat”.

 

A férfiak közönye a házasság és az elköteleződés iránt megfigyelhető tendencia sok másik fejlett társadalomban, melyben különböző társadalmi és gazdasági tényezők szerepelnek. Japánban a tradícionális erős férfi kép a dolgozó férfi képe, ami köthető a hadsereghez és az abban elért sikerekhez, a vállalatok fejlődéséhez, és a pénzhez is. A második világháború után Japán gazdasága folyamatosan fejlődött, viszont az 1990-es évek elején ez a fejlődő buborék kipukkant és a gazdaság egy rövid időre, de hirtelen hanyatlani kezdett. Sokan azt mondják, hogy ez a visszaesés hozzájárult a növényevő férfiak számának növekedéséhez, ugyanis a buborék kipukkanása arra késztette a japán férfiakat, hogy hátat fordítsanak a tipikus „maszkulin” és vállalati szerepeknek, és más területek megismerésével biztosítsák életüket és megélhetésüket. Azonban a gazdasági visszaesés megmutatta más állandó munkák időlegességét, törékenységét is, így- az állandó foglalkoztatás egyre kevésbé váltvonzóvá, helyüket átvették a részmunkaidős állások és idény munkák.  A 18-35 év közöttieknél 2,5 millióra tehető az a szám, akik csak ilyen részmunkaidős feladatokat vállaltak vagy tudtak vállalni, valamint körülbelül ugyanezen korosztályból 650-850 ezer ember NEET-té vált, azaz olyan személlyé aki nincs foglalkoztatva és nem vesz részt semmilyen iskolai oktatásban vagy felnőtt képzésben.

 

Ez még inkább visszavetette a férfiakat a kapcsolatok kialakításától, ugyanis Japánban a munka-házasság annyira egymással együtt járó kötelességek, amit a társadalom női tagjai is elvárnak a férfiaktól, hogy esetleges házasság vagy kapcsolat során az adott udvarló rendelkezzen állandó jövedelemmel vagy biztos háttérrel, így a munkanélküliség még nehezebbé tette a férfiak számára a kezdeményezést. Rengeteg nő egyenesen elutasító volt azokkal szemben, akiknek nem volt stabil állása (még a mai napig is köttetnek a magasabb rangú családoknál szülők által eldöntött házasságok, illetve bármely rétegben a japán nők egyik legfőbb szempontja a megélhetés, nem pedig az érzelmek), míg mások egyszerűen csak gyengének és femininnek tartották a soushokukei danshi-kat.

Morioka Masahiro filozófus szerint a növényevő férfiak sokasodása a második világháború utáni stagnáló béke következményei. A második világháború óta Japán nem vett részt közvetlenül semmilyen háborúban, sem saját határain belül sem azon kívül, sőt a világháború óta a japán kormány be is tiltotta az állandó japán hadsereg, hadiflotta és légierő létezését, azóta csak védelmi erők fennállása lehetséges, akik csak nyomós indokok mellett léphetnek akcióba. A békeidőt megelőző időszakban azonban Japán kifejezetten militarista ország volt, a legtöbb japán úgy érezte, hogy a katonává válás az egyedüli út a férfiassághoz és az elismertséghez, azonban ez a társadalmi nyomás és gondolat a tartós békeidő következtével megszűnt, és a férfiak ezután kevésbé agresszív módon próbálták elérni céljaikat, ami a személyes kapcsolataikon is elkezdett meglátszani. Egyre inkább tartózkodóan álltak hozzá a nőkhöz és egyre több stressz érte őket egy-egy hódítási kísérlet és a másik nem elvárásai után, ami szépen lassan elfajult odáig, hogy sokan már egyáltalán nem is próbálnak kapcsolatot létesíteni a másik nemmel. Ez természetesen a nőkre is vonatkozik!

Egy 2011-es kutatás szerint a 16-19 év közötti férfiak 36 százaléka, azonban a hasonló korosztályú nők 59 százaléka nyilatkozta azt, hogy nem érdekli vagy vonzza őket a szexuális élet. Egyéb felmérések pedig azt mutatták, hogy az 1985-1991 között született nőknél is megjelent a „növényevő ideológia”, ugyanis ezen nők 37,5 %-a vallotta magát érdektelennek a férfiak iránt. Míg a férfiakra a sōshokukei danshi, addig a nőkre ugyanígy a sōshokukei joshi (magyarosan ejtve: sósokukei dzsosi) kifejezést használjuk. (Danshi és joshi japánul férfit és nőt jelent.) Az ilyen fajta nők tehát hasonlóan a férfiakhoz, negatívan viszonyulnak a másik nemmel való kapcsolatokhoz és együttéléshez, és egyenesen riasztónak találják, ha valaki romantikusan vett értelemben közeledik feléjük.

japan ferfi japan tarsadalom

A „sōshokukei probléma” tehát mind a nőket mind a férfiakat egyaránt érinti, amely még inkább közelíti a japán társadalmat az elöregedő társadalom felé és ezen hatások miatt továbbra is drasztikusan csökken a születésszám az országban. 2014-ben ez a szám csupán csak 1,42 gyermek volt családonként.

 

 

 

forrás(ok):

https://www.researchgate.net/publication/307108482_The_Rise_of_caoshixinanzi_Soushokukei_Danshi_Masculinity_and_Consumption_in_Contemporary_Japan_A_Historic_and_Discursive_Analysis

https://www.reuters.com/article/idUSTRE56Q0C220090727

https://www.sueddeutsche.de/leben/liebesleben-keine-lust-auf-sex-1.3169333

http://edition.cnn.com/2009/WORLD/asiapcf/06/05/japan.herbivore.men/index.html

https://en.wikipedia.org/wiki/Herbivore_men