Ez az oldal cookie-kat használ a felhasználói élmény fokozására. Az oldal használatával Ön elfogadja a cookie-k használatát. A cookie-k használatát elfogadom
Menü
Ön itt jár: > Kezdőlap >

Zen tanítása, filozófiája Japánban

A ZEN buddhizmus a mahajáma buddhizmust követő iskolák együttes elnevezése.  Indiából terjedt tovább Koreán át Japánba. Biztos találkoztál már vele, legalább hallomásból, ha máshol nem is, talán a harcművészeteknél.

Zen kert

A meghatározott, keresztbe tett lábakkal (lehetőleg lótusz ülésben), egyenes háttal, ülő helyzetben történő meditálás különleges hangsúlyt kap a vallásban: ez a zazen (jelentése: meditációban ülve). A szemek előre lefelé néznek, fókusz nélkül. Fegyelmezett légzés, hagyva, hogy a gondolatok menjenek-jöjjenek anélkül, hogy tudatosan alakítaná a meditáló azokat. Cél az, hogy nyugalomba hozzuk a lelkünket és megtaláljuk a gyökerünket, megszabadulva a zűrzavartól és a zsongástól, amelyben élünk.

Dōgen (Dōgen Zenji 1200-1253, magyarul ejtsd: Dógen Zendzsi) volt az, aki jelentős szerepet játszott a zen elterjedésében. Iskoláját Sōtō -nak (ejtsd: Szótó) hívták, a meditáció fontosságát terjesztette. A zen nem csak vallás, hanem szellemi gyakorlat is egyben, illetve filozófia, amelyet a követőek szigorúan követnek, hogy elárjék a megvilágosodást. Japánban a Rinzai, a Sōtō (ejtsd: szótó), és az Ōbaku (ejtsd: óbaku) iskola létezik és a 12. században terjedt el.

 

A zen és a buddhizmus

A zen a buddhizmus egyik ága, és mint ilyen, gyökerei mélyen Buddha tanításáig nyúlnak. Taoista és konfucianista vonásai is vannak. Jellemző rá az önfegyelem, a tisztaság, egyszerűség, a csendes meditáció, befelé figyelés. A végső cél az hogy megismerjük önmagunkat a meditáció által.

A hinduizmus, a buddhizmus felfogása szerint az élőlények ciklikusan újjá születnek, anyagi, állati, emberi és növényi testekben. Az újjászületés során a lélek mindig egy másig szanszárába, vagyis létbe születik. Hogy milyen minőségű ez az új lét, attól függ, hogy milyen cselekedeteink voltak előző életünkbe. Ezt nevezik karmának. A végső cél természetesen a nirvána, a megszabadulás elérése, amely a vágyak teljes elhagyásával lehetséges. A nirvánába való eljutás a jó cselekedetek által történik.

A dharma az egyik legjelentősebb tétel a zenben, lényege, hogy a tanítás lélektől lélekig, szívtől szívig adható át. Ezért a mester-tanítvány kapcsolatnak kiemelt szerepe van. A meditáció és az elmélkedő gyakorlat központi szerepet kap, de a zenben a legnagyobb hangsúly mégis a meditáción és a valóság megismerésére helyeződik, amelyen keresztül eljuthat a megvilágosodásig. Ez a végső valóság, a lelki mozdulatlanság, a nem állandóság, a nem én állapot. A zazen tartás és a helyes légzés gyakorlása során a meditáló kiüríti lelkét és az igazság megismerésére törekszik.

A japán zen első központja Kamakura volt. A kamakurai sógunátus idejében a sógun harcosai, a szamurájok voltak az első követői, hiszen értékrendjük: a mértékletesség, a fegyelem megegyezett a zen alapelveivel. Szigorú, gyakorlással telt életet éltek, nem véletlen, hogy a feudális Japánban külön kasztjuk volt és nagy elismerésnek örvendtek. Nemcsak a meditálás része a zen gyakorlatának, hanem a mindennapi cselekedetek tudatos elvégzése is. A pillanat tudatos megélése, az itt és most fontossága körül öleli a zen egész szellemiségét.

A harcművészetekre gyakorolt első sorban igazi hatást a zen szellemisége. Az íjászat, a kjúdó szellemiségében a legerősebb a jelenléte. Itt a meditatív önfelismerésen van a hangsúly elsősorban.

A művészetekben az ikebana, a virág rendezés művészete a zen leginkább kifejező gyakorlata, valamint a japán kertek, a zen kertek váltak igazán híressé. A zen kertek művelése a kolostorokban a csendes, üres tudat jelképévé vált, magát a kertművelést meditatív cselekvésnek tekintik. Talán nem véletlen, hogy Japánban olyan szép zen kertek vannak. A teaceremónia gyakorlása során, az összegyűltek csendben, kötött szabályokat követve, meditatív hangulatban, csendben mégis éberen fogyasztják el a zöld teát. A kalligráfia szintén jellegzetes zen cselekvés, az írás jelenti itt a meditációt a gyakorláskor és a mester a tanítványnak adja át tudását. A Noh színházban a színészek mozdalatai is a zen gondolatvilágot tükröznek.

Nem csak a művészetekben, de a mindennapi életben is jelentős hatása van. Az egyszerűség az élet minden területén a szerzetesek, az átlag japánok életére is hatással van. Mondhatni, a zen tanításai egy részét átültették a minden napi életbe és az felöleli a mindennapokat.

 

Ha Japánba látogatunk, érdemes elmenni egy buddhista templomba. Sok érdekességgel találkozhatunk egy ilyen helyen. Most hoztam egy kis listát, hogy mit érdemes észre venni, ahogyan a szemünk bejárja a helyet. Az egyszerűség kedvéért latin betűkkel.

Sanmon: a főkapu. Számos templomba egy kapun át juthatunk be.

Hengaku: a kapu tetején egy fa tábla látható a templom neve szerepel rajta kanjikkal.

Shoro: A templom tetején többnyire cserepek vannak. Sok cserép címerezve van, amely ezen a képen jól látható.

Tsuri-gane: templom harangja

Shumoku: fa kereplő

Soryo: buddhista pap

Koromo: a ruha, köpeny, amit a papok viselnek. Többnyire sötét színe van.

Hoshu: Ékkő, amely a templomot díszítheti

Hi-bukuro: A kőlámpásnak az a része, ahol meggyújtják (ahol a tűz van)

Ishi-doro: kőlámpás

Tsuri-doro: Kisebb béretű fém lámpás, többnyire lóg a mennyezetről. A képen itt egy shinto (ejtsd: sintó) szentély verandáján lógnak ezek a lámpások Narában,  a Toudaiji (ejtsd: Tódájdzsi) főtemplom közelében. Buddhista templomoknál hasonlóak vannak, sajnos nem találtam jogtiszta képet.

Kato-mado: Számos ablak harang formában látható, ahol az alján szélesebb mint a tetején

Hondo: A fő épülete a templom együttesnek

Nara, Toudaiji. Itt jól látható az előtető is (gohai) és a templomot körülvevő terasz, amelyen körbe lehet sétálni

Gohai: Templomnál előtető

Wani-guchi: Számos esetben egy fém gong lóg le erről az előtetőről

Mawari-en: a templomot körülvevő veranda, terasz jelelgű rész

Koro-ya: templomok előtt sokszor vannak hatalmas kö, vagy bronz tálak egy tető alatt, ahova füstölőt szúrnak bele. Gyakran mellé állnak és magukra legyezik a füstöt, mintegy megtisztulást szimbolizálva.

Sando: kő járda, amely a templom bejáratáig vezet a kaputól

Goju-no-to: 5 emeletes pagoda

Kurin: a pagoda teteján található 9 gyűrűs dísz

Gorin to: Kő dísz, 5 különböző alakzatot foglal magába, amely a föld, víz, tűz, szél levegő körét szimbolizálja. A kép saját, a Koyasan-nál készítettem.

Sotoba: vékony fa lapokból készült dísz.

Írta: Kertész Alexandra

 

Forrás:

Daniel Sosnoki: (2000) Introduction of Japanese Culture, Tuttle Publishing, Tokyo

Gánti Bence: A buddhizmus: lélektana, spiritualitása és irányzatai, Kossuth Kiadó
Deshimaru, Taisen: (1995) Az Út gyakorlása. Farkas Lőrinc Imre Kiadó, Budapest
Deshimaru, Taisen: (1997) A zen és a harcművészetek. Farkas Lőrinc Imre Kiadó, Budapest

 

Képek:

Pixabay, saját