A tea a japánok életének mindennapi kelléke, mindegy, hogy étkezéshez vagy csak önmagában fogyasztják. A közönséges teától (bancha), a drága kitűnő minőségű teákig töretlen kereslet mutatkozik. A legjobb minőségű zöld teát (szencha), amit gjuroko-nak hívnak, tavasszal szüretelik. A gjuroko név jelentése jáde harmat, ami a belőle készült tea halványzöld színére utal. Ez a különösen nagy becsben tartott teafajta gyakran az asahi, okumidori, a yamaki és a saemidori teanövény különböző variációiból készül. A gjuroko alapanyagául a legzsengébb tealevelek szolgálnak, amiket bambusz tetővel óvnak meg a közvetlen napfénytől. A közvetlen napfény hiányában a fotoszintézis lelassul, amely magas theanine tartalmat eredményez. Ez az aminosav felelős a gyuruko gazdag, édes ízéért. A kézzel szüretelt, kiváló minőségű tealeveleket gőzölik, szárítják, és végül nagy odafigyeléssel válogatják, hogy csak a legjobb minőségű tealevelek kerüljenek a fogyasztókhoz. A gjuruko szürete egy várva-várt esemény Japán szerte, amit talán hazánk szőlő szüretéhez és az utána rendezett szüreti fesztiválhoz tudok hasonlítani, amely a gjuruko esetében a tradicionális teaceremóniamegtartása. A hagyományos teaceremóniákhoz porrá őrölt gjuroko-t használnak fel.
A teaszertartás
A tea, olyan fontos szerepet tölt be a Kínai és a Japán kultúrában, hogy a fogyasztását, különleges eseményekkel, úgynevezett teaszertartással ünneplik meg, amely fontos részét képezi a kulturális és vallási életnek. Japánban a teaceremóniát chanoju-nak hívják.
A hagyományos teaszertartást a tizenharmadik században honosodott meg Japánban, amikor a Zen Buddhista szerzetesek, a tea fogyasztásával próbáltak éberek maradni a hosszú órákig tartó meditációs gyakorlatok alatt. A teaszertartás koreografált szabályait végül Sen no Rikyu (1522-1591) Zen szerzetes határozta meg, és emelte a ceremóniát művészeti szintre. A teaszertartás a külső szemlélő számára egy igen erőltetett és túlzó folyamatnak hat. Lényegének megértéséhez, azonban figyelembe kell venni a zen buddhizmus alapelveit, amelyek a lélek megtisztulása és a természettel való harmonikus együttélés. Ezen alapelvek tükrében értelmet nyer, hogy a végletekig tökéletesített és kifinomult mozdulatok, a ceremónia kezdetétől a végéig az egyszerűségben rejlő valódi szépség megtestesülésére való törekvés. Maga a szertartás már az esemény helyszínére való út alatt kezdődik el. A harmónia és a nyugalom, amely megtestesül a vendég minden egyes lépésében, a szertartás helyéhez vezető úton.
A hagyományosan a szertartást egy külön erre a célra kialakított épületben a szukija-ban tartják. Maga a szertartás a teljesség igénye nélkül hét lépésből áll. A teaceremóniát a teamester vezeti le, akivel a vendéglátó egyezteti a meghívottak számát és személyét. A vendégek érkezését szigorú protokoll szabályozza, a szukija-ba való belépéstől egészen a helyfoglalásig tart. Az üdvözlés és a helyfoglalás után a teamester felkészül a tea készítésére. A teamester fejenként három kanál matcha-t (zöld teapor) tesz a csészébe, majd egy bambusz merőkanállal forró vízzel önti fel. Egy bambuszseprűvel a teát, addig keveri, amíg egy sűrű zöld folyadék (kocha) nem lesz belőle. A kocha -t végül a legfontosabb vendég csészéjébe tölti, amit újból forró vízzel önt fel. Közben wagashival kínálják a vendégeket. Ez a folyamat is ugyancsak szigorú etikett betartásával zajlik. A teát az első vendég rituálisan elfogyasztja, majd átadja a mellette ülőnek. Fontos, hogy a teát nem ízesítik és nem szabad egy hörpintésre meginni. A szigorú szabályok szerint három lassú korty a megengedett. Miután az összes vendég megitta a teát, az utolsó teázó visszaadja az elsőnek, aki végül átadja a teamesternek. A tea elfogyasztása után halk társalgás veszi kezdetét. A teaceremónia végét a vendéglátó mély meghajlása jelzi, amit végül a rituális távozás követ
Unsere Website verwendet Cookies, die für den grundlegenden Betrieb unerlässlich sind. Um die Funktionalitäten zu erweitern, können Sie die Marketing Cookies zulassen, mit den Sie auch den Datenschutzerklärung akzeptieren.